HTC Touch2 teszt
Az elmúlt évben a HTC több nagy figyelmet felkeltő mobiltelefont is piacra dobott – ezek közé tartozik például az Androidot futtató Hero vagy a HD2, amellyel párhuzamosan jelent meg a tesztünk tárgyát képező Touch2 is. Amíg azonban a HD2 4”-es kijelzőjével és közel 180 ezer forintos árával egyértelműen a felsőkategóriát célozza meg, addig a Touch2-vel a HTC igyekszik az általa eddig nem annyira preferált, olcsóbb telefonok piacára betörni.
Külső
A Touch2-ről szerzett első benyomásunk az, hogy meglepően kicsi és könnyű – a képek ezt persze nem tudják visszaadni, de tény, hogy a 104×55×13 mm-es méret és 110 grammos súly egy Windows Mobile alapú érintőképernyős okostelefontól egész jónak számít. Persze ennek megvan az ára is: az érintőképernyő csak 2,8”-es, vastag ujjakkal tehát már nem mindig kényelmes a használata (elsősorban a virtuális billentyűzet gombjait nehéz eltalálni).
A kedvező ár ellenére sem mondható, hogy a Touch2 kívülről ne lenne igényes: a kijelző alatt egy, a nagyítást szabályzó érintőcsúszka, az alatt pedig egy szálhúzott alumínium betét található, amire összesen öt gomb került. Ezek mechanikája igényes, benyomásukról határozott visszajelzést kapunk. A két szélső gomb a hívások fogadását és befejezését szolgálja (az utóbbi egyben a power-gomb is), a „ház” a kezdőképernyőt, a Windows-ikon a megszokott módon a Start menüt hívja elő, a balra mutató nyíl pedig a menüben és alkalmazásokban a visszalépésre szolgál.
A képernyő felett elhelyezett apró lyukakkal borított lemez mögött rejtőzik a hangszóró és a visszajelző LED is, a készülék oldalai viszont meglehetősen csupaszok: bal oldalon fent található a hangerőszabályzó billentyű, alatta pedig a microSD kártya foglalatát takaró fedél. Ezt kinyitni egyébként csak a hátlap eltávolítása után lehet, ami elég furcsa megoldás, de legalább a fedél maga biztosan nem fog lötyögni vagy véletlenül felnyílni.
A telefon felső élére egy szabványos 3,5 mm-es jack aljzat, az aljára pedig egy USB port került, ami természetesen egyben töltésre is szolgál. A mellékelt headsetet nem ide, hanem a felső csatlakozóba kell bedugni, azaz a fenti aljzat négypólusú – jó hír azoknak, akik jobb minőségű mikrofonos fülest szeretnének használni.
A telefonhoz tartozó ceruza az amúgy teljesen csupasz jobb oldal alsó sarkából húzható ki, a hátoldalon felül pedig egy teljesen egyszerű 3,15 Mpixeles fényképezőgép található LED és autofókusz nélkül. A kamerához még rendes exponáló gomb sem tartozik, elsütéséhez a képernyőn megjelenő virtuális gombot kell használnunk, ami legalábbis megnehezíti a bemozdulásoktól mentes felvételek készítését.
Belső
Amíg kívül nem érezhető a spórolás, addig a hardver-specifikációkban már érezhető, hogy olcsóbb készülékről van szó. Az első „gyengébb” alkatrész a képernyő, aminek felbontása 320×240 pixel, és ez még a 2,8”-es méretben is elég szemcsés képet ad. Az érintéseket rezisztív technológia érzékeli, de ettől még kényelmesen használható, nincs probléma a reakcióidővel. A gép központi processzora a középkategóriásnak mondható 528 MHz-es Qualcomm MSM7225-ös, amely 256 MB RAM és 512 MB ROM memóriával gazdálkodhat – ezek már nem olyan rosszak az ár függvényében.
Bőkezű volt a HTC az extrák tekintetében: a Touch2-ből nem spórolták ki például a 7,2 Mbps-os HSDPA adaptert, de tettek bele 802.11b/g kompatibilis WLAN csatolót, Bluetooth-adaptert és A-GPS vevőt is – mindent összefoglalva tehát egyáltalán nem egy béna, fapados eszközről van szó. A Bluetooth egyébként az A2DP profilt is támogatja, azaz jó minőségű sztereo hangot is képes ezen a módon továbbítani, és még FM rádió is van benne.
A telefon akkumulátora 1000 mAh-ás, ami arra kényelmesen elegendő, hogy pár napot feltöltés nélkül használjuk, de még ha sokat netezünk, akkor is kibírja, míg hazaérünk vele (ez persze nem vonatkozik arra, ha például az iGO8-at futtatjuk). Töltője egyébként ugyanaz a szögletes modell, mint amit a Hero és a Diamond2 esetében is láttunk már.
