HTC HD2 teszt

A HTC az utóbbi időben egyre gyakrabban kacsingat az Android felé (tőlük származik a Google Nexus One is), a csúcsmodelljük viszont még mindig Windows Mobile 6.5-ön alapul. Bár nem ez a legjobb mobil operációs rendszer, ha valaki, akkor a HTC képes belőle a maximumot kihozni. Kiváló példa erre a HTC HD2, ami nemcsak 1 GHz-es Snapdragon processzort, hanem kapacitív kijelzőt is használ – márpedig a Windows Mobile 6.5 alapból ezt nem támogatja, így a gyártó mérnökeinek ezt is meg kellett oldaniuk. Lássuk, mit tud a HTC akkor, ha nem köti meg a tervezők kezét költséghatár.

Külső

Nem tagadjuk, hogy a HD2 a 4,3”-es kijelzőnek köszönhetően brutálisan nagy: 121×67×11 mm-es, tömege pedig 157 gramm. Az egyetlen tényező, ami elfogadhatóvá teszi ezt a méretet, az a vastagság: 11 mm annyi, mint egy golyóstoll átmérője, így kisebb korlátozásokkal akár még zsebben is hordható a készülék. Kisebb kézzel rendelkező felhasználók esetében viszont már az is problémát okozhat, hogy kényelmesen tenyérbe fogják a telefont, az egykezes használatról pedig szinte biztosan le kell mondanunk.

Ha sikerül túljutnunk a méret okozta megdöbbenésen, kiderül, hogy a HD2 nagyon igényesen lett összerakva, ráadásul az anyagválasztás is kiváló. A kijelzőt rendes üveg borítja, így karcállósága elég jó, viszont tükörnek és ujjlenyomat-gyűjtéshez is kiválóan használható. A kijelző színei és a fényerő szintén jók, az infók egyedül napfényben válnak nehezen olvashatóvá – de ezen némileg segít a háttérvilágítás automatikus fényerőállítása.

A gigantikus képernyő alatt négy gombot találunk, közülük az egyiknek két funkciója is van. Ha balról jobbra haladunk, az első billentyűvel a hívásokat fogadhatjuk, illetve elindíthatjuk a telefonalkalmazást. A következővel az alapképernyőre térhetünk vissza, ezután jön a kötelező Windows menügomb, a visszalépést végző billentyű, végül pedig a beszélgetés befejezésére és a telefon ki-be kapcsolására is szolgáló gomb. Mind a négy billentyű jól érzékelhető, határozott nyomáspontjuk van. A fizikai kezelőszervekhez tartozik még a bal oldalon található hangerő-állító gomb. A készülék többi oldala gyakorlatilag teljesen üres, kivéve az alját, ide a microUSB port és a fülhallgató-csatlakozó került.

A hátoldal szinte teljesen csupasz. Középen egy fémburkolat alatt találjuk az akkumulátort, a SIM helyét és a microSD kártya foglalatát is, szerencsére ez utóbbi használatához nem muszáj kivennünk magát az akkut, tehát működés közben is cserélhetünk kártyát. A képen látható piros pont a RESET gomb. Az akkumulátor kapacitása 1230 mAh – nem tűnik soknak, de ha nem használjuk állandóan a telefont, bőven kibír 2-3 napot is, de még sok netezéssel, zenehallgatással és némi navigációval súlyosbítva is hazaérhetünk úgy, hogy a HD2 még nem merült le.

A hátlap felső részén középre került az 5 Mpixeles fényképezőgép „lencséje”, mellette pedig a dupla LED-es vakut láthatjuk. Sajnos a kamera optikája kiáll a hátlapból, és nincs rajta védő sem, így hosszabb távon biztos begyűjt majd pár karcot. Csakúgy, mint a Touch2 esetében, itt sem kapunk exponáló gombot, a kioldást az érintőképernyővel kell megoldani.

Belső

A HD2 legnagyobb különlegessége természetesen a Qualcomm 1 GHz-es Snapdragon processzora, jelenleg a legerősebb ilyen CPU – a másik érdekesség pedig a 4,3”-es, 800×480 pixel felbontású kapacitív multitouchos érintőképernyő. Mindezt alapból 448 MB RAM (amit némi ügyeskedéssel 576 MB-ra növelhetünk) és 512 MB ROM egészíti ki. A beépített HSPA adapter 7,2 Mbps le és 2 Mbps feltöltési sebességre képes, a WLAN viszont alapból csak 802.11b/g kompatibilis – hacsak egy registry-bejegyzés megváltoztatásával nem kapcsoljuk be a 802.11n támogatást.

Tekintettel arra, hogy csúcsmodellről van szó, a HTC beépített mindent, ami csak eszébe jutott: van természetesen A-GPS vevő, Bluetooth adapter, digitális iránytű, MP3-lejátszó és FM-rádió is. A fülhallgató csatlakozója 3,5 mm-es, így zenehallgatásnál nem vagyunk a gyárilag mellékelt headsethez kötve.

Az 5 Mpixeles fényképezőgép videokameraként is működik, ekkor 640×480 pixeles felbontásra képes, 30 képkocka/másodperces sebességgel. Külön üzemmód a panorámafelvétel, ám ennek alapesetben csak korlátozott a felbontása (az előbb említett oldalon erre is találhatunk megoldást).