Skip to main content

HDI Dune MAX médialejátszó teszt

FacebookFacebookFacebookFacebook
A hálózati médialejátszók legjobbjai közé tartoznak a HDI Dune lejátszók, amelyek közül most a MAX-ot próbáltuk ki.

Hirdetés
Pages1/2/3

Belső

A Dune MAX (akárcsak a Prime és Base) lejátszók „lelkét” a SigmaDesigns SMP8642 processzora alkotja, amely 667 MHz-es sebességgel működik, és amely valamennyi lejátszható tartalom dekódolásáért felel. A lejátszható formátumok listája egyébként bőséges: a készülék MKV, TS, M2TS, MPG, VOB, AVI, MOV, MP4, ASF, WMV, DVD-ISO, BD-ISO, DivX/XviD, H.264, VC-1, AVCHD formátumokkal és kodekekkel kompatibilis, hangok esetében pedig AC3, DTS, Dolby Digital Plus, Dolby TrueHD, DTS-HD, AAC, LPCM, WMA, WMA Pro, FLAC (24 bites is illetve MKV-ban is), MP3, OGG, MPA, és WAV kódolásokat tud értelmezni. Feliratok közül SRT, SUB, SSA, PGS és a VobSub a támogatott, képfájlokból pedig a JPG, BMP és a PNG. A MAX képes a DVD-ket a belső merevlemezre másolni (persze ennek csak a nem másolásvédett lemezek esetében van értelme, mivel a CSS kódolást nem „töri” ), a rippelt DVD-ket és Blu-rayeket pedig fájlstruktúrából, menüvel lejátszani.

Ami a tárhelyet illeti, a Dune MAX esetében a Blu-ray lemezeken kívül a készülékbe beépíthető még egy 3,5”-es SATA merevlemez is, illetve csatlakoztathatunk hozzá USB-s külső meghajtókat és SD/SDHC kártyát. Az összes szolgáltatás kihasználásához ezek valamelyikére mindenképpen szükségünk lesz (például a beépített torrent-kliens is csak ezek valamelyikére hajlandó menteni, hálózati meghajtóra nem). A hálózati kapcsolat 10/100-as sebességű, de a menüből bekapcsolható a „kísérleti” 1 Gbites sebesség is – tesztünk alatt ez utóbbi a figyelmeztetés ellenére teljesen jól működött, igaz a sebesség nem nőtt. Ez alapvetően nem nagy baj, mivel az elérhető médiafájlok túlnyomó részének bitrátája nem éri el a 100 Mbitet, a gigabites csatlakozásnak gyakorlati haszna tehát inkább csak akkor van, ha a beépített merevlemezre akarunk fájlokat másolni, vagy NAS-ként is használnánk a lejátszót. Mivel belső flashmemóriából csak 256 MB került a készülékbe, a BD-live tartalmak használatához érdemes egy megfelelő méretű USB kulcsot vagy memóriakártyát csatlakoztatnunk.

Üzembe helyezés

A Dune MAX rendszerbe építése semmiben sem különbözik egy modern, DLNA-s Blu-ray lejátszótól: össze kell kötnünk a tévével (ideális esetben a mellékelt HDMI kábel segítségével), a házimozi-erősítővel (optikai vagy koaxiális kábelt használva), végül pedig csatlakoztatnunk kell az Ethernet hálózathoz is. Első beállításként alighanem a képformátumot állítjuk be – ez a 480 soros NTSC-től a 1080p-s 60 Hz-es változatig szabadon állítható, közben kadenciahelyes (24p-s) opcióval is. A képarányt nemcsak 4:3-ra és 16:9-re, de a számítógépes monitorok és régebbi HD Ready projektorok esetében használatos 16:10-re is beállíthatjuk.


A HDMI-n keresztül kiadott jel színmélységét 8, 10 illetve 12 bitesre állíthatjuk, ezen kívül lehetőségünk van a HDMI-CEC ki és bekapcsolására is. A hangsávok esetében választhatunk a „lekeverés” és a továbbküldés között. A Dune támogatja a HD hangformátumokat is, és nemcsak bitstream, hanem PCM és 7.1 analóg formában is.

A kép- és hang után következhet a hálózat beállítása (egy DHCP-t használó rendszer esetén ezt nyugodtan el is hagyhatjuk), majd az extra funkciók főképernyőn való megjelenítését tudjuk ki- és bekapcsolni.

Ha a konfigurációval megvagyunk, immár a saját beállításainknak megfelelő főképernyő tárul elénk, amelyen elérhetjük az optikai meghajtót, a csatlakoztatott háttértárakat, az extra szolgáltatásokat és a hálózati meghajtókat is.

A Prime 3.0-hoz hasonlóan a hálózati beállításokkal megint problémáink akadtak: a Hálózati böngésző, bár látta az egyes hálózati elemeket, a rajtuk lévő megosztott tartalmakat már nem – egyedül az UPnP kapcsolat működött. Az előző teszthez hasonló módon az általunk manuálisan beállított hálózati meghajtót (NAS) hibátlanul kezelte, így nem nagyon értjük a problémát, ami egyébként a használhatóságot nem befolyásolja jelentősen (a filmgyűjteményünk gyors eléréséhez úgyis érdemes létrehoznunk egy külön meghajtót), kényelmetlen lehet akkor, ha például házibulin az akkor csatlakoztatott noteszgépen elérhető zenéket akarjuk lejátszani.

A főmenü kinézete jól testre szabható, többek között beállíthatjuk, hogy mely ikonok jelenjenek meg, illetve kérhetünk az ikonos kinézet helyett listás megjelenítést is.

Use the pager below
//
Pages1/2/3
//