Philips DesignLine 55PDL8908S LCD-tévé teszt

Bár sehol nincs az előírva, hogy egy tévének csupán egy keretbe foglalt kijelzőből és egy opcionális állványból kell állnia, a mérnökök fantáziája általában mégsem szokott elszakadni ettől a klasszikus nézetből. A jelenlegi kínálatban ugyan több olyan modell is van, amely külsejével képes feldíszíteni egy szobát, a Philips dizájnerei viszont minden eddiginél jobban odatették magukat.

Külső

Így született meg mostani tesztünk alanya, amely végre egy olyan készülék, amely nemcsak specifikációja, hanem külső megjelenése alapján is izgalmas. A DesignLine sorozat (leg)nagyobb, 55 colos képátlóval szerelt modellje járt nálunk (a készülék az 55PDL8908S/12 névre hallgat). A tévé a hagyományos értelemben vett keret nélküli kialakítással készült, és érdekességét elsősorban az adja, hogy az előlapja nem ér véget a káva alsó részénél, hanem jelentős mértékben túlnyúlik rajta; míg egy 55 colos készülék magassága jellemzően 75-80 cm szokott lenni, a Philips készüléke majd 1,2 méter magas. A dizájn abból a szempontból meglehetősen öncélú, hogy az égvilágon semmi funkciója nincsen azon túl, hogy jól nézzen ki, a tévé külseje a feketéből folyamatosan átlátszóvá változó átmenettel azonban ennek az egy kritériumnak tökéletesen megfelel.

Igaz, cserébe a szereléssel gondok adódhatnak, mert a Philips üdvöskéjét mindenképpen a falra kell szerelnünk. A gyártó elgondolása szerint erre kétféleképpen is van mód: teljesen függőlegesen illetve enyhén megdöntve – utóbbi esetben a tévé magasságát úgy ajánlott beállítani, hogy az előlap éppen, hogy leérjen a földre. A „ferde” szereléshez szükséges adapter természetesen része a csomagolásnak, de a tévé hátoldalán lévő rögzítési pontok távolsága szabványos, így a monstrumot gyakorlatilag bármilyen, legalább 50 kg-ot elbíró szerkezettel a falra lehet rögzíteni.

Az üveglábtól eltekintve a tévé dizájnja a felsőkategóriában megszokott, keretnélküli kialakítást követi, azaz az üveglap alatt egy vékonynak mondható, fekete színű káva húzódik. Az LCD-panel is elég sötét ahhoz, hogy a keret és a kijelző a tévé kikapcsolt állapotában ne nagyon legyen megkülönböztethető egymástól. A Philips modellje 4,14 cm-es mélységében a vékonyság terén is felveszi a harcot a konkurens gyártók csúcsmodelljeivel.

A készülék hátlapján mindenekelőtt a csatlakozókat érdemes kiemelni. Ahogyan korábban már említettük, a tévét muszáj falra szerelni; a Philips szerencsére nem követte el azt a hibát, hogy a csatlakozókat merőlegesen építette be, így minden kábelt oldalról vagy lentről tudunk a foglalatokba illeszteni. Oldalra a három USB csatlakozó és egy HDMI valamint a CI modul helye és a fülhallgató kimenet (jack) néznek, míg lefelé a DVB-T/C és a DVB-S tunerek foglalata, három HDMI, a SCART és a digitális hangkimenet állnak. A tévére további analóg csatlakozók is kerültek (YPbPr és hang, adapterrel használhatók), ezek viszont, az Ethernet porttal együtt hátrafelé néznek. Bár nem látszik, a tévé borítása alatt egy WiFi adapter is helyet kapott, így a vezetékes csatlakozást kiválthatjuk (akár kép esetén is, mert a Miracast is a támogatott képességek listáját gyarapítja). A kábelek szép elvezetése egy olyan tévénél, amelynél a külső nagyon fontos szempont, kiemelten kezelendő, és a mérnökök szerencsére gondoltak is erre: néhány tépőzáras fül segítségével minden „drótót” egységesen kezelhetünk.

Hátul található még egy érdekesség, a készüléken szinte teljesen körbefut egy fehér sáv, amely az Ambilight XL rendszerhez szükséges LED-eket rejti.