Philips DesignLine 55PDL8908S LCD-tévé teszt

Képminőség

Fekete, kontrasztarány

Sok újdonságot valószínűleg nem fogunk mondani azzal, hogy az LCD-tévék mezőnyében a 0,07-es feketével és az 1791:1-es kontraszttal a Philips 55PDL8908S az átlagosnál jobban teljesített. A kérdés egy LCD-tévé esetében általában nem is az szokott lenni, hogy úgy általában mekkora kontraszt megjelenítésére képes, hanem az, hogy az optimális beállításokkal milyen kontrasztra képes. A gyártók elektronikus trükkökkel (dinamikus kontraszt, local dimming) képesek felturbózni a kontrasztot irreálisan magas értékekre is, mostani tesztünk alanya például papíron 500000:1-es kontrasztot tud.

Korábban viszont többször is említettük már, hogy egy LCD-t lehet kalibrálni úgy, hogy a színhelyességet és a gammát (végső soron a részletességet) helyezzük előtérbe vagy úgy, hogy a jó feketét és a kontrasztot. A kettő együtt rendszerint nem megy (csak plazmáknál) – mi pedig az első verzió mellett tettük le a voksot. A Philips 55PDL8908S esetében ráadásul a választás már csak azért sem lehetett kérdéses, mert a téve rendelkezik az Ambilight technológiával, azaz a készülék beállítástól függően valamilyen konstans színnel vagy a tartalomhoz igazítva meg tudja világítani a mögötte lévő falat. A Philips mindenféle marketingszöveget kitalált, hogy ez miért jó – a valóság azonban az, hogy az Ambilight egyetlen egy dolog miatt érdekes, mégpedig azért, mert ha nem sötétben tévézünk, akkor a fekete sötétebbnek tűnik. Optikai tuning a javából, de nagyon jól működik. Persze nem mindenkinek fog bejönni a színkavalkád a készülék mögött – viszont akinek nem tetszik, az akár teljesen ki is kapcsolhatja ezt a funkciót.

A local dimminget és a dinamikus kontrasztot viszont nem érdemes bekapcsolni, mert ezek csak laboratóriumi körülmények között (értsd megfelelő tesztábrákkal) tudnak olyan hatást elérni, ami egyértelműen jobb, mint a nélkülük megjelenített kép.

Gamma, szürkeárnyalatok

A gammát az alapnak számító beállítási lehetőségekkel nem sikerült tökéletesre beállítani, azonban a 2,3-as érték szerencsére pont abba az irányba mutat minimális eltérést, amelynél a részletesség nem csökken. Ennek alapján nem meglepő, hogy a tévé nem tudott tökéletesen egyenletes színátmeneteket megjeleníteni, viszont a szürkeárnyalatos teszt elszíneződést csak a 10 százalékosnál alacsonyabb fényerő mellett mutatott – igaz, itt viszont elég jelentőset.

Fényerő egyenletessége, betekintési szögek

A Philips 55PDL8908S LED-es megvilágítást használ, a fényforrások pedig a tévé oldalán helyezkednek el. Ez abból a szempontból a jobb megoldás, hogy a fényerő egyenletességét ilyen esetben könnyebb biztosítani, 55 colos méretnél azonban már nem érdemes csodákban reménykedni; a mutatvány mostani tesztalanyunknál sem sikerült tökéletesen. A teljesen fekete tesztkép megjelenítésekor több helyen is világosabb folt látszik (clouding). Szerencsére ez általában nem okoz problémát, ugyanakkor azoknál a filmeknél, amelyek zömmel sötét jeleneteket tartalmaznak, kis mértékben a részletesség rovására mehet.

A betekintési szögekkel a paneltípus alapján nem szabadna, hogy különösebb gond legyen, az üveg előlap miatt ugyanakkor gondot jelenthet, hogy világosban a felület tükröződik. Ezt leszámítva a szokásos jelenséggel kell csak szembenéznünk, mégpedig azzal, hogy a kép oldalról nézve kicsit fakul és a kontraszt is gyengébb lesz.

Mozgóképfelbontás

A tévé a valóságban 100 Hz-es képfrissítés megjelenítésére képes, a specifikációban azonban 1400 MHz-es érték szerepel, amelyre az az egyszerű magyarázat, hogy az elektronika a háttérvilágítást összesen 14 fázisban villogtatja. A teljes kép sosem lesz sötét, viszont olyan állapot sincsen, amikor a teljes kép „aktív”. Ennek a módszernek a legnagyobb előnye az, hogy a tévé fekete képkockákat illeszt be éppen akkor, amikor az utánhúzás esetleg zavaró lenne. A scanning backlight használatát mindenképpen javasoljuk, ez ugyanis az egyetlen olyan képjavító, amelynek rossz hatása biztosan nincsen (azt leszámítva, hogy a fényerőt kompenzálni kell, és a fogyasztás kis mértékben növekszik).

A 100 Hz-es képalkotást bekapcsolva a mozgóképfelbontás szintén javítható, ráadásul módosítható a köztes képkockák kiszámolásának módja, és ezzel a kép folyamatossága is – a Min értéket kiválasztva is elérhetünk némi javulást, ugyanakkor ebben az esetben még nem kell attól tartani, hogy a kép túlságosan folyamatos lenne. Számokban kifejezve a tévé nagyjából 450 soros mozgóképfelbontásra képes 100 Hz-es technológia nélkül és 850 sorosra azzal együtt. Viszont az is igaz, hogy a filmek többségével a 100 Hz-es képalkotásra nincsen szükség, inkább koncertfilmek, sportműsorok esetében lehet hasznos. A menüben a 100 Hz-es képfrissítést a Perfect Natural Motion menünél kapcsolhatjuk be, míg a scanning backlight a Clear LCD elnevezést kapta.

Képminőség – 2D

Az 55 colos képátló megoldhatatlan feladat elé állítja az elektronikát akkor, ha normál felbontású filmeket szeretnénk nézni, de ezen igazából nincs is okunk csodálkozni, a plazmatévék kivételével nincsen olyan megjelenítő, amely jó minőségben tudná kezelni az SD anyagokat. Az adás nézhető persze, de egy 55 colos tévét nem azért találtak ki, hogy a Mátrixot DVD-ről nézzük rajta.

Egészen más a helyzet akkor, ha Full HD felbontású anyagot nézünk. A Philips 55PDL8908S ilyenkor tündököl igazán, 55 col ráadásul remekül alkalmas arra, hogy minden apró részletet megmutathasson. Néhány bekezdéssel feljebb már esett szó arról, hogy a tévéket mi a részletességre optimalizáljuk, ennek megfelelően tesztünk alanya kontrasztban ugyan nem volt világelső, de cserébe a részletesség a sötétebb és a világosabb területeken is rendben volt. A végig sötétben játszó jeleneteknél ugyanakkor apró gondot okozhat, hogy az árnyalatok egyértelműen kékes színezetet kapnak. Hogy a képet teljesen tökéletesnek nem mondhatjuk, annak az ok részben ez, részben pedig az, hogy egy minimális zajszűrést még kikapcsolt képjavítókkal is felfedeztünk, de szerencsére nem olyan mértékűt, ami a sok Blu-ray lemezen megtalálható film grain effektet például képzajként értelmezné.

A készülék természetesen a 24p jelfolyamot is fogadja és a megjelenítés kadenciahelyes akkor is, ha bekapcsoljuk a Perfect Natural Motion eljárást és akkor is, ha nem. A 24p-re a tévé automatikusan átkapcsol, amennyiben kompatibilis jelet érzékel.

Képminőség – 3D

A Philips (TP Vision) egyike azon gyártóknak, aki a 3D technológiát illetően csapong; tavaly volt arról is szó, hogy a vállalat teljesen átáll a passzív megjelenítőkre. Erre viszont végül nem került sor, és a DesignLine sorozatba tartozó megjelenítőknél is az aktív záras megoldás mellett döntöttek a mérnökök. Vagyis ahhoz, hogy 3D filmeket nézzünk, aktív szemüvegre lesz szükségünk – ebből a gyártó kettőt mellékel is a dobozban.

A szemüvegekkel különösebb gond nincsen, de nem tartoznak a legapróbb megoldások közé. Viszont multifunkciósak, mert nemcsak 3D-ben tudnak működni, hanem Dual Play üzemmódban is, vagyis ha ketten játszanak osztott képernyőn, akkor a szemüveg átkapcsolásával van arra mód, hogy mindkét játékos teljes képernyőn nézze a saját képét.

A 3D összességében jól használható: a kép természetesen Full HD és a vezérlésnek köszönhetően a crosstalk sem túl durva – bár a helyzet azért rosszabb, mint egy plazmatévé vagy egy passzív 3D-t használó tévé esetében. A 3D-láz egyébként lecsengőben van, úgy tűnik, hogy ez a képesség ma már csak egy a sok közül, legalábbis a gyártók nem igen emelik ki a termékjellemzők között túlzottan, ha a térbeli megjelenítés is támogatott.

PC/játékkonzol

A pixelpontos megjelenítés természetesen nem okozott gondot a tévének, az input lag azonban rettentően magas volt, masszív 110 ms, legalábbis alapesetben. Szerencsére van játék mód is, amikor némi beállítási lehetőséget fel kell áldoznunk (pl. Perfect Natural Motion), de cserébe 30 ms-ra ugrik le a késleltetés.