Huawei Ascend P7 okostelefon teszt

Hardver

A Huawei saját ARM processzorokat is tervez és gyárt, ezért a vállalat számára presztízskérdés, hogy a csúcsmodellben mindenképpen saját fejlesztésű vas működjék. Az Ascend P7-ben a jelenlegi legújabb lapka teljesít szolgálatot, mégpedig a HiSilicon Kirin 910T. Erről azt kell tudni, hogy Cortex-A9-es magokból tartalmaz négyet, amelyek 1,8 GHz-es frekvencián működnek – ez elvileg garanciát jelent arra, hogy a telefon teljesítményével nem lesz gond, még akkor sem, ha a négy mag ellenére a csúcs Snapdragonokhoz vagy Exynosohoz messze nem mérhető a Kirin 910T teljesítménye. RAM-ból 2 GB-ot kapunk, a GPU pedig az elődben lévő Vivante helyett a sokkal nagyobb névnek számító, és a fejlesztők körében is nagyobb népszerűségnek örvendő (igaz, nem túl friss) Mali-450MP4 lett. A váltást egyébként alighanem az indokolta, hogy nőtt a kijelző felbontása, és a Vivante a Full HD-hez már nagyon kevés lett volna. A belső tárhely 16 GB-os (de van 8 GB-os modell is), amiből alapesetben 11 GB-ot használhatunk. A Huawei a tárhelyet nem bontott partíciókra, így akár a teljes tárhelyet teletölthetjük alkalmazásokkal – ha pedig kevés lenne a hely, akkor microSD-kártyával lehet bővíteni is.

A szintetikus tesztek a várt eredményt adták: a készülék nem szűkölködik erőforrásokban, de az is látszik, hogy egy Snapdragon 800/801-es chiphez képest alapos lemaradásban van. Persze ez nem gond, ha a szoftvert sikerül rendese optimalizálni – az Ascend P7-nél azonban sajnos nem ez a helyzet, de erre a következő oldalon térünk ki egy kicsit részletesebben.

Az Ascend P7 kijelzője 5 colos, felbontása pedig Full HD, azaz 1920×1080 pixel. A Huawei beszállítója (legalábbis ennél a modellnél) továbbra is az LG, IPS-panelt kaptunk tehát, ráadásul olyat, amely az érintésérzékeny felületet integráltan tartalmazza – legnagyobb részben ez teszi lehetővé, hogy a telefon ennyire hihetetlenül vékony legyen. Ha valakit csak a konkrét számadatok dobnak fel, akkor annak elmondjuk, hogy a részletesség 441 PPI, amely bőven túl van azon a határon, amelyet érzékelni tud szemünk, feltéve persze hogy a panelt nem közvetlen közelről, hanem normál távolságról nézzük. A képminőséggel és a betekintési szögekkel semmi gond, és a maximális fényerő (424 cd/m²) is elég nagynak tűnik ahhoz, hogy napsütésben se kelljen hunyorognunk. A kijelzővel kapcsolatban érdekes még, hogy van kesztyűs mód, és nemcsak a fényessége állítható, hanem a fehéregyensúly is – erre pedig szükség is van, mert a gyári beállításokkal a panel túlságosan hideg (7800K-s) színhőmérsékletet ad.

Az Ascend P7-be már LTE adapter is került, így a Huawei kiküszöbölte azt a hibát, amely miatt elődjét a kapcsolódás lehetőségek terén támadni lehetet. A 4G adapter 150 Mbps-os le- és 50 Mbps-os feltöltési sebességre képes, de a HSPA adapter is gyorsult, hiszen 42/5,76 Mbps-os tempót tud felmutatni. További eszközökhöz Bluetooth 4.0, számítógépes hálózatokhoz pedig n-es WiFi segítségével tudunk kapcsolódni. Ezeken túl természetesen kapunk A-GPS-t, NFC-t és FM-rádiót. A közelségérzékelő mellett a készülékház giroszenzort és gyorsulásmérőt rejt, az USB portot pedig hostként (OTG) is lehet használni.