Sony Xperia Z2 okostelefon teszt

A Mobile World Congressen nemcsak legújabb táblagépét, hanem legújabb telefonjait is leleplezte a Sony. Az Xperia Z2 és M2 közül, talán érthető módon, a Z2-t vártuk jobban, mert ez az a modell, amely megmutatja, hogy mit tud ma a japángyártó: lássuk mire elég, ha a Sony mindent belead.

Külső

Aki emlékszik még arra, hogy mit írtunk az Xperia Z1 külső jellemzésekor, azt kérjük, hogy haladjon tovább, nincs itt semmi látnivaló. De tényleg, a Sony mérnökei az Xperia Z1-et alapul véve ezúttal annyira nem akartak variálni a külsőn, hogy szinte túlzás nélkül állíthatjuk, hogy a legnagyobb változás az, hogy a csuklópánt helye a jobb alsó sarokból átkerült a bal oldalra. Emellett csupán a sarkok ívelése változott egészen minimális mértékben, és a hátlap is valamivel alacsonyabbra került, de ezzel együtt is biztos, hogy ha csak magában látnánk, gondot okozna bekapcsolás nélkül kideríteni, hogy vajon egy Xperia Z1-et vagy egy Z2-t nézünk éppen.

Nyilván a telefon mérete változott kicsit, ami leginkább annak köszönhető, hogy a Sony nagyobb, 5,2 colos kijelzőt szerelt az előlapra, de szerencsére sikerült úgy megoldani a dolgot, hogy a Sony inkább a keretet vékonyította, a Z1-hez képest ugyanis csak a telefon hossza nőtt, 144-ről 146,8 mm-re. A szélesség 73,3, a vastagság pedig 8,2 mm-re csökkent – mindkét esetben tizedmilliméterekről van szó csupán, így az eltérés nem jelentős, de annak mindenképpen örülhetünk, hogy az 5,2 colos kijelző ezúttal nem hozott nagyobb, tehát nehezebben kezelhető telefont a Sonynál.

A telefont elöl és hátul is karcálló, de nem Gorilla Glass üveg borítja. A felületek épségének megőrzését a Sony azzal is igyekszik biztosítani, hogy a keret elöl és hátul is minimális mértékben túllóg, így bárhogyan is tesszük le a telefont mondjuk az asztalra, az üveg elvileg nem fog hozzáérni a felületéhez. Az oldalsó keret fémből készült, és ezüst színezést kapott – nálunk ezúttal a fehér színű verzió járt, amelynek azonban csak a hátsó része fekete, a Sony azt nem vállalata be, hogy az előlap színét is világosra cserélje. Fémből készültek azok a kis ajtócskák is, amelyek a microUSB-t és a micro-SIM valamint a microSD-kártya nyílásait védik. Felirat csak utóbbira került, ez viszont igényes, mart módon, így nem kell attól tartani, hogy idővel lekopik majd. Az ajtócskákra természetesen ezúttal is azért volt szükség, hogy a telefon IP58-as szabvány szerinti víz- és porállóságát biztosítani tudják; a vízállóság papíron 1 méteres mélységig és 30 percig garantált.

Az előlapon, ahogyan fentebb már írtuk, 5,2 colos kijelző terpeszkedik. Nagy meglepetés a további részeket illetően nincsen: a Sony felirat, az előlapi kamera, a közelség- és fénymérő szenzorok valamit a visszajelző LED a panel felett helyezkednek el, míg az alsó rész teljesen üres. Bár a Sony a szoftveres gombokra támaszkodik már egy ideje, a tapasztalat azt mutatja, hogy kényelmetlen lenne a kijelzőt akkor babrálni, ha az rögtön a készülék alsó részén el is kezdődne. A beszédhangszóró, csakúgy mint a Z2 esetében, nem az üveglap alá került, hanem már a keretbe – viszont nemcsak egy, hanem rögtön kettő is van belőle, fent és lent. Ez szerencsére nem okoz kényelmetlenséget; a Sonynak még az Ericssonnal közös időben több olyan (buta)telefonja is volt, amelyeket nem lehetett erősen a fülre nyomni, mert éles volt a szélük, pl. a K700i is ebbe a csapatba tartozott. A kissé túlnyúló keret miatt ugyanakkor érdekes kézbe venni a telefont, mert a hátlapon határozottan érezni a szintkülönbséget – ezt azonban gyorsan meg lehet szokni.

A hátsó részen a Sony és az Xperia feliratok mellett egy NFC logó is díszeleg, hogy tudni lehessen, a mobil melyik részét kell a másik eszközhöz közel tartani. Természetesen a hátlapra került a fő kamera, amelyhez LED-es villanó is tartozik.

Ahogyan korábban már említettük, a víz- és porálló kialakítás zálogaként a Sony az oldalsó csatlakozókat ajtó mögé rejtette. A kiosztás első ránézésre jottányit sem változott a Z1-hez képest, valójában azonban ez nem így van: a microSD-kártya helye a bal oldalról átkerült jobbra, a SIM foglalata pedig jobbról balra. További változás, hogy utóbbi a bal oldalon lévő microUSB-vel közös ajtót kapott. A bal oldalon találjuk még a dokkoló „tüskéit”, jobb oldalt pedig a bekapcsoló gomb (mondanunk sem kell, kör alakú), a hangerőszabályzó és a fényképező gombjai sorakoznak. Mikrofon az alsó és a felső élre is került, a fülhallgató kimenete pedig a készülék felső részén foglal helyet. Látható, hogy a gombok helyén a Sony érdemben nem változtatott, így szerintünk a hangerőszabályzó továbbra is alacsonyan van, nem esik igazán kézre.

A telefon méretéről fentebb már írtunk, azt viszont még nem mondtuk, hogy az Xperia Z2 valamivel könnyebb is lett elődjénél, 170-ről 163 grammra csökkent a tömege.