Sony Xperia Z2 okostelefon teszt

Pages1/2/3/4

Multimédia

Azt már elöljáróban is tudtuk, hogy az Xperia Z2 zenehallgatásra az egyik legjobb mobilnak ígérkezik, mert készült hozzá egy zajszűrős fülhallgató is – amit sajnos a hazai gyári csomagban egy szimpla MHC410 helyettesít, ami ráadásul nem is hallójáratba dugható kialakítású. Mi viszont kaptunk egyet az MDR-NC31EM-ből is, így ki tudtuk próbálni, hogy mit tud. A zajszűrést végző elektronika a telefonban kapott helyet, így a füles speciális, de a jack dugaszokkal kompatibilis csatlakozóval rendelkezik – ez annyit jelnet, hogy a zajszűrést csak az Xperia Z2-vel illetve Z2 tablettel tudjuk kihasználni.

A mobilra a Google zenealkalmazása, a Play Zene is felkerült, de véleményünk szerint jobb választást jelent a WALKMAN, mert gyorsabb, kényelmesebb és áttekinthetőbb felületen navigálhatunk a zenék között. És ez különösen igaz a szoftver új változatára, amelynek tudása maradt a régi (DLNA, equalizer, Clear Bass), viszont a kezelőfelület alaposan megújult benne: dedikált gombot kapott a keresés, amelyet most már nemcsak a menüből indíthatunk el, a rendezési szempontok (előadók, albumok, zeneszámok, lejátszási listák és eszközök) pedig nem a nyitóképernyőn, hanem a bal oldalról behúzható menüből választhatók ki, így közöttük sokkal gyorsabb lett a váltás lehetősége. (A frissítést a Sony kiadta a korábbi telefonokra is, még az Xperia S-re is elérhető.) A zenelejátszó természetesen a lezáró képernyőről és az értesítési tárhelyről is vezérelhető, és van benne némi közösségi integráció is.

Az aktív zajszűrős füles kb. 12-15 ezer forintért vásárolható meg, ami nem tűnik annyira soknak – részben azért a kedvező ár, mert nem a fülhallgató tartalmazza az elektronikát, hanem a telefon, amit már úgyis megvettük. A fülesben csak a két apró mikrofon az extra.

A rendszer relatív hatékonyan működik, de persze csodát nem szabad várni tőle, mert a fülbe dugható kivitel egyben azt is jelenti, hogy a fülkagyló nincsen takarásban, így arra nyilván nem szabad várni, hogy egy repülőn mondjuk képes legyen a hajtómű zaját (majdnem) teljesen kiküszöbölni a füles. A hatékonyság nem túl meglepő módon egy kagylós kialakítású zajszűrős füleshez képest alulmarad, viszont azt semmiképpen sem állítanánk, hogy nem működik a rendszer. És mivel maga a füles is elég jó, ezért azt a pár ezer forint felárat megéri kifizetni érte, legfeljebb ha nem jön be a technológia, vagy sétálás közben veszélyesnek ítéljük meg, akkor kikapcsoljuk.

Az Androidban lévő gyári galériát leválót Album mappa és időrend alapján egyaránt képes a fotók megjelenítésére. Nemrégiben ez a szoftver is megújult, a balról behúzható rendezési szempontok mellett az app új funkciója, hogy minden mappából/albumból kiemel néhány képet, amelyeket „pörgetve” nagyban mutat meg a sor elején. Kétségtelen, hogy egy manapság divatos fícsörről van szó, azonban amíg más gyártóknál ez kikapcsolható, addig az Xperia Z2 Album alkalmazásánál sajnos nem. A szokásos rendezési szempontok mellett (mappa/kamera/kedvencek/helyek és eszközök) rendezhetjük a képeket „Arcok” szerint is – ez a funkció viszont egyelőre nem működik megfelelően, legalábbis az általunk használt több száz tesztképből az Album mindössze kettőn vélt felfedezni arcokat, viszont az egyik egy bolt kirakatát, a másik pedig fákat ábrázolt. A telefonon és a DLNA kiszolgálókon tárolt fotók mellett megnézhetjük viszont a Facebookon, Picasán és Flickren tárolt képeinket is. A fotók nézegetése, ahogyan az egy csúcskategóriás tablettől elvárható, gyors, és az Album az összes fontos online megosztási lehetőséget is támogatja.

Videókat a Filmek alkalmazással lehet megnézni, amely elvileg nemcsak a tableten tárolt filmekhez, hanem a Sony saját videotékájához is hozzáférést ad, azonban a szolgáltatás Magyarországról nem elérhető. Nem túl nagy meglepetésre az Xperia Z2 a Full HD felbontású, sőt, a 4K-s anyagokkal is boldogul, utóbbiaknál pedig jól jöhet, hogy a képbe bele is tudunk nagyítani. (de ez a képesség inkább akkor jön jól, ha mondjuk egy 2,35:1-es vagy 16:9-es filmmel ki szeretnénk tölteni a teljes képernyőt).

Fényképezőgép

Az Xperia Z2 fő kamerája ugyanaz a 20,7 MP-es Exmor R CMOS szenzor, mint ami a tavaly bejelentette Z1-ben illetve az idén januárban debütáló Z1 Compactban is dolgozik. A fotók mérete manuális módban legfeljebb 5248×3936 pixeles lehet, ha viszont automatikus módban fotózunk, akkor be kell érnünk 3264×2448 pixellel (ez 8 MP-nek felel meg). Furcsa mód a Sony néhány funkciót a felbontáshoz köt, az optikai képstabilizátor esetében, ami elektronikus, ez érthető is, az viszont nehezen indokolható, hogy miért nem sikerült megoldani, hogy a HDR működjék 20,7 (vagy legalább 15,5) MP mellett is.

A kamerát a Sonytól megszokott, félig-meddig manuális módban is vezérelhető, modulok segítségével pedig sok érdekességre megtanítható szoftver vezérli. Az alkalmazás gyorsan fut, tele van extra- és kényelmi funkciókkal is. Kiemelendő a 2 MP-es előlapi kamerával is használható HDR mód, a DSLR-ekre jellemző mélységélesség szimulációs képesség, a kiterjesztett valóság és a Timeshift Burst (meg azt, hogy a kamera a netről letölthető appokkal még tovább okosítható, például Flightradar24 vagy Evernote appokkal). A Timeshift Burst lényege az, hogy a kamera, igaz, csak Full HD felbontással, de két másodperc alatt 60 fotót készít, mégpedig úgy, hogy az első 30 az exponáló gomb lenyomása előtti időből származik; ez ideális arra, ha egy fontos pillanatot szeretnénk lekapni mondjuk egy focimeccsen.

Az elkészített fotók minősége 20,7 MP-en erős közepes, elsősorban a túlságosan agresszív zajszűrés és az ennek következtében keletkező elmosódás kiküszöbölésére szolgáló, szintén túlzott képélesítés miatt, ami azt jelenti, hogy a vonalélesség, mint olyan, csak elszórtan van jelen a fotókon. A dinamikatartomány elfogadható, viszont a színeket érzésünk szerint a Sony ezúttal kicsit túlhúzta – mennyivel egyszerűbb lenne a helyzet, ha az alapvető paramétereket is lehetne állítani, mert így mindenki maga dönthetné el, hogy milyen jellegű képet szeretne, milyen javításokat kér. 8 MP-en már sokkal jobb a helyzet, főleg ha a Sony korábbi telefonjaival készített fotókkal vetjük össze a Z2 képeit, az viszont erős túlzás, hogy a telefonok mezőnyében jelenleg a Z2-nek lenne a legjobb kamerája.

Videókat akár 60fps-es vagy 4K-s felbontással is készíthetünk, aminek persze csak akkor van értelme, ha van olyan tévénk, ami képes megmutatni a részleteket. Lassított felvételeket is csinálhatunk, de a felbontás ekkor már legfeljebb 720p-s lehet. A videók képminősége nagyon jó, viszont a fájlok rengeteg helyet foglalnak. A kamerához kapcsolódó érdekes extra, hogy amennyiben be vagyunk jelentkezve Facebookra, akkor lehetőség van arra, hogy a kamera képét élőben streameljük a Facebook falunkra (ezt a Socialive modul biztosítja).

Az előlapi kamera 2 MP-es, ami nemcsak relatív jó minőségű szelfik, hanem Full HD videók készítésére is alkalmassá teszi a mobilt.

Internet

Az Xperia Z2-n a Chrome-ot használhatjuk böngészésre (gyári állapot szerint, természetesen bármi mást is telepíthetünk). A weboldalak letöltési és megjelenítési sebessége kifogástalan, és 5,2 colon az olvashatóság sem rossz – bár állítva azért kicsi a felület ahhoz, hogy a weboldalkat eredetiben nézzük. Újratördelés viszont nincsen, és a flash tartalmakról is le kell mondanunk, ami a használhatóságot kicsit rontja.

Plusz pont viszont, hogy a kedvenceket és a megnyitott füleket szinkronizálhatjuk az asztali gépünkkel, és az inkognitó módnak hála akkor sem kell félni a lebukástól, ha néha „tiltott” helyekre látogatunk.

Összegzés

Ha a Sony Xperia Z2-t a gyártó tavalyi készülékeivel hasonlítjuk össze, akkor egyértelmű, hogy volt fejlődés: kicsit gyorsabb lett a hardver, kicsit jobb és kényelmesebben kezelhető a szoftver. A kijelzőt végre IPS-re cserélte a Sony, a kamera pedig, bár a hardver nem változott, az egyre javuló szoftvernek köszönhetően már közelít ahhoz (de még nem éri el azt), amit egy csúcskészüléktől elvárhatunk.

Az egyetlen komoly hiányosság az infra hiánya, ami azért is nehezen védhető, mert egy filléres kiegészítőről van szó, amely ráadásul a Z2 tabletben is megtalálható. És a helyzet az, hogy a Sony egyáltalán nem áll rosszul akkor sem, ha a konkurensekkel vetjük össze: a Samsung Galaxy S5-höz vagy éppen az LG G3-hoz képes a minőségi külső jelent nagy extrát, a HTC One M8-hoz képest pedig a kamera az, amely sokkal jobban teljesít. Nyilván a Samsung, az LG és a HTC telefonjainak is vannak erősségei, a Sony Xperia Z2 viszont talán az egyetlen a mostani elitben, amelynek nagyon nagy hiányossága nincsen.