OpenHour Chameleon médialejátszó teszt
Használat közben
Az OpenHour Chameleon Android alapokon nyugszik. A jelenlegi verzió az Android 4.4-en, ami már nem számít újnak, de azért még túlságosan elavultnak sem: az okostelefonok világában is ez a legelterjedtebb. Az előző oldalon már érintőlegesen szóltunk arról, hogy az operációs rendszer SD-kártyáról fut. Az adattárolót partícionálni is kell, amelynek eredményeképpen három partíciót kapunk: egyet az OS tárolásához, egyet a szoftverek telepítéséhez és egyet az adatok tárolásához. Az OS-nek 1,66, az appoknak 1,91 GB jut, így a 8 GB-os kártyán 4,11 GB marad az adataink számára. Ha 32 GB-os kártyát használunk, akkor ez utóbbi partíció lesz nagyobb kb. 22 GB-tal. És ehhez jön még hozzá az a kapacitás, amelyet a microSD-kártya ad, ha használjuk ezt a slotot is.
Az SD-kártya alkalmazása a sebesség szempontjából nem a legjobb: a boot idő több mint egy perc, a piacon vannak olyan készülékek, amelyek ennyi idő alatt háromszor is elindíthatók. Ha viszont frissíteni kell a szoftvert, akkor nagyon jól jön, hogy a kártyát elég csak kivenni. És van még egy nagyon nagy előny: mivel a kártya cserélhető, akár több operációs rendszert is használhatunk párhuzamosan, ehhez csak kettő (vagy több) SD-kártyára van szükségünk.
Távirányító
A Cloud Media készülékei esetében mindig az volt az érzésünk, hogy a távirányító tervezésére nem fordítanak elég időt a mérnökök, a kontrollerek dizájnja valahogyan sosem passzolt a lejátszók dobozához. A helyzet az, hogy ezen a „jó szokáson” most sem sikerült változtatni, a Chameleonhoz melléklet kütyü ezúttal is elég műanyagosra sikerült. Tudása viszont rendben van. Ugyan túl sok gomb nincs rajta, de minden olyan kezelőt tartalmaz, ami ahhoz szükséges, hogy boldoguljunk. A számgombok mellé kapunk egy D-padot, Home, beállítások, menü, vissza, törlés és egér gombokat, hangerőszabályzókat valamint vissza (+előző) és előre (+következő) gombokat is.
Ami egyedivé teszi a kontrollert, az az, hogy van rajta további öt gomb, amely programozható: nem kell nagy dolgokra gondolni, de a bekapcsoló gomb, a hang +/-, a némítás és a forrásválasztás pontosan elég ahhoz, hogy azokat a tévéket is tudjuk kezelni, amelyek a HDMI-CEC-et nem támogatják (vagy legalábbis a Chameleonnal nem működnek együtt a HDMI-kábelen keresztül).
Viszont mivel az OpenHour Chameleon az Androidot futtatja, sokkal kényelmesebb kezelni, ha van egér és billentyűzet is – a NEON Multimedia Kft-től éppen ezért egy másik opcionális kiegészítőt, az AM100-at is megkaptuk, amelynek egyik oldalát használva levegőben működő egérként, másikat használva klaviatúraként működik. És mikrofon is van rajta, így hangalapú kereséshez is remekül használható.
Emellett – a használt szoftvertől függően – lehetőség van arra is, hogy az okostelefont használjuk távirányítóként.
Kezelőfelület
Mivel Android fut a lejátszón, a kezelőfelület elvileg teljesen szabadon alakítható – és a Cloud Media élt is a helyzet adta lehetőségekkel, teljesen átszabta az OS gyári felületét. Azonban a módosítások nem azt a célt szolgálták, hogy mindent a médialejátszó funkciónak rendeljenek alá, sőt, éppen ellenkezőleg. Az elérhető opciók a bal oldalon, szépen egymás alatt következnek, görgetni lehet közöttük. Az aktuális választáshoz tartozó további lehetőségek jobbra jelennek meg. Sajnos egy képernyőre csak kevés app fér ki, ezért ha sok alkalmazást telpítettünk, akkor a navigáció kicsit nehézkes és lassú lehet közöttük – éppen ezért a leggyakrabban használt programokat kiemelhetjük a kedvencek közé. Alapesetben sem az értesítési tárhely sem az Android szoftveres gombjai nem látszanak, de ezeket bekapcsolhatjuk a menüben – ennek nyilván csak akkor van értelme, ha nem az alap távirányítót használjuk, hanem valamilyen egeret is. A szoftver az SD-kártyás megoldás révén könnyen frissíthető PC-ről, de természetesen van lehetőség arra is, hogy amennyiben új verzió érkezik, azt OTA frissítéssel, vagyis a távirányítóval telepítsük.
A beállítások között említésre méltó a hálózati beállítás (vezetéks vagy WiFi), a kimeneti jel formátuma (2160p/1080p/720p/576p és a képfrissítés beállítása (24-60 Hz, felbontástól függően) valamint az, hogy a hangot hogyan szeretnénk továbbítani (analóg/digitális). Illetve van még egy haladó beállítások, ahonnan az Androidtól megszokott paramétereket találjuk – ezekre egy médialejátszónál igazából nincsen túl nagy szükség.
A többi platformhoz képest az Android erőssége ezúttal is abban rejlik, hogy a készülékre rengeteg alkalmazást tölthetünk le – és nemcsak olyan programokra kell gondolni, amelyek a képek, videók és zenék lejátszásában segédkezhetnek. Persze nyilván mindenki kívülről fújja, hogy ott van a Facebook, a Twitter, a YouTube, a Picasa és társai, de ezek mellett még egy sor játékot is letölthetünk, így a Chameleonra nem feltétlenül csak egy médialejátszóként kell gondolni, hanem akár játékkonzolként is. Nyilván azt, hogy milyen játékokkal tudunk játszani, nemcsak maga a vas határozza meg, hanem az is, hogy milyen kontrollert kötünk hozzá. A tapasztalatok és a benchmark programok szerint a legtöbb 3D-s játék 30 fps feletti sebességgel fut, de egy autós játék esetében például mindez hiábavaló, ha csak az alap távirányítót használjuk mivel azzal elég nehéz lesz a kanyarokat precízen bevenni. Az SD-kártya teljesítménye, a boot idővel ellentétben, a játékok futtatásakor már nem igazán érződik.
Visszatérve a médialejátszó szoftverekhez, az aktuális változattól függően a Cloud Media az eHomeMediaCentert adja, de természetesen semmi akadálya nincsen annak, hogy alternatívákat telepítsünk. Sőt, ezt maga a Cloud Media is ajánlja: az OpenHour Chameleonhoz az SPMC-t érdemes feltenni a gyártó szerint, amely az XBMC-ből lett Kodi egyik változata: mégpedig direkt a Rockchip RK3288-hoz készült verzió. Ebből adódóan elvileg jobb és stabilabb működésre számíthatunk, viszont mivel nem hivatalos változat, ezért nem garantált, hogy a Kodi újdonságai mindig és főleg gyorsan bekerülnek. A tapasztalatok ugyanakkor azt mutatták, hogy a Kodi sem omlott össze, így véleményünk szerint túl nagy jelentősége nincsen annak, hogy az SPMC-t vagy a Kodit használjuk-e.
A teszteléshez a szokásos szettet használtuk (amely most már H.265 kódolású 4K-s videókkal is kiegészült), és a fájlokat megpróbáltuk lejátszani LAN és WiFi kapcsolat segítségével DLNA-szerverről, és közvetlenül a lejátszóhoz csatlakoztatott USB-s adattárolóról is. A legjobb teljesítmény, nem túl meglepő módon, akkor kaptuk, ha a fájlokat közvetlenül merevlemezről játszottuk le (FAT-32 és NTFS támogatottak alapesetben, rootolás után ext3/ext4 is), ebben az esetben az adatátviteli sebesség közelített a 30 MB/s-hoz, ami 240 Mbps-nak felel meg, tehát bőven elég bármilyen kódolású fájl lejátszásához. A LAN esetében a kapcsolat már távolról sem volt ennyire jó, a 100 Mbps-ot sem tudtuk elérni, ami azt jelenti, hogy a 4K-s fájlokkal gondok lehetnek, ha DLNA-szerverről játsszuk le őket. A 1080p-s videókkal viszont nem volt baj, ezek még WiFi-ről is kifogástalanul működtek – de nyilván az, hogy a WiFi sebessége mire elég, az nagy mértékben függ attól is, hogy a router és a lejátszó között milyen minőségű kapcsolatot lehet kiépíteni. A teszt során az eszközök kb. 4 méterre voltak egymástól, különösebb akadály pedig nem volt közöttük.
Az OpenHour Chameleon gond nélkül birkózott meg a legtöbb fontos formátummal és kodekkel. Bár a formátumtámogatás attól is függ, hogy milyen alkalmazást használunk, nagy általánosságban elmondható, hogy a lejátszó a következőkel boldogul:
Konténerek: AVI, MPEG, WMV, ASF, FLV, MKV, MP4, M4A, OGM, 3GP, FLI, FLC, BDMV, DVD-ISO, BD-ISO
Video kodekek: MPEG-1, MPEG-2, H.263, MPEG-4, AVC/H.264, HEVC/H.265, RMVB, WMV/VC-1, WebM/BP9
Audio kodekek: WAV, MP2, MP3, AAC, AAC+, Vorbis, AC3, Dolby Digital Plus, TrueHD, DTS, DTS-HD, FLAC
Kép: BMP, JPG, GIF, PNG, TIFF, MNG
Feliratok: ASS/SSA, MicroDVD, SMI, SRT, SUB, VOBsub
A 1080p-s videókkal a készüléknek nem volt baja, egyes esetekben, amikor a film mellé AC3 hang tartozott, akkor ritkán egy-egy kisebb megakadást észrevettünk. A Blu-ray képek lejátszása gond nélkül ment, és nem számított az extrém magas, akár 80 Mbps-os bitráta sem. A 3D-s anyagokkal már más a helyzet, ezek támogatása egyelőre messze nem teljeskörű, az SPMC például még mindig csak béta módban kezeli őket; ezért ezeket a filmeket a gyári lejátszóval tudjuk megnézni. És sajnos egyelőre a 4K-s filmek támogatása sincsen teljesen rendben, bár ez szinte biztosan nem a hardver, hanem a szoftver hibája. Emellett a digitális hang továbbítása sem feltétlenül működik, amely szintén szoftveres gond: a Rockchip natív lejátszójával nincsen gond, viszont az SPMC és a Kodi egyelőre csak trükkel vehető rá arra, hogy eredeti formában továbbítsa a hangot. Ez egy későbbi szoftverfrissítéssel remélhetőleg gyorsan megoldódik. És nagyon reméljük azt is, hogy a képfrissítés automatikus beállítására is hamarosan alapból képes lesz a készülék, merthogy ez meg jelenleg épp a beépített lejátszóval nem működik, ami gondot okozhat, ha valaki netről letöltött filmeket és sorozatokat is néz: előbbiek bitrátája ugyanis 23,976 fps szokott lenni.
A 4K-s filmeknél a lejátszó a 3840×2160 pixeles felbontást és a REC.2020 színteret támogatja, viszont néhány esetben szinkronizációs problémákat tapasztaltunk, vagy azt, hogy a lejátszás sebessége nem egyezett a videofájl képsebességével.
Zajszint
Az OpenHour Chameleon esetében zajszintről igazából nem beszélhetünk, mivel mozgó alkatrész nincsen a készülékben; sem adattároló, sem ventilátor nem működik benne. A hűtést teljesen passzív módon oldották meg a mérnökök, részben ez a magyarázat arra, hogy miért készült a teljes borítás alumíniumból: a lejátszó teljes felülete hűtőbordaként szolgál. Mondjuk túlságosan nagy hőtermelésre azért nem is kellett számítani, mivel lényegében egy okostelefon hardvere dolgozik az eszközben. Ennek megfelelően huzamosabb használat során a burkolat melegedhet ugyan, de attól biztosan nem kell tartani, hogy akár egy kicsit is felforrósodna.
Összegzés
Az OpenHour Chameleon egy jól sikerült, de egyelőre nem teljesen kiforrott set-top-box. Szándékosan nem írtuk, hogy médialejátszó, hiszen a Cloud Media PopcornHour termékvonalával ellentétben ezúttal nemcsak a multimédiás tartalmaké a főszerep, hanem a könnyű bővíthetőségé, és a játékoké is. Számunkra talán mégis a médialejátszó képességek a legfontosabbak: nem túl meglepő módon a készülék a „modern” formátumok kezelésével áll még picit hadilábon. A Cloud Media nagy tapasztalattal rendelkezik a médialejátszók gyártása terén, ezért nem meglepő, hogy a 1080p-s és alacsonyabb felbontású filmekkel szinte semmilyen probléma nincsen. Ez nem volt mindig így, és tekintve, hogy a HEVC szabvány még nagyon fiatal, igazából az lenne a meglepő, hogyha már most minden flottul menne.
A készülék dizájnban jó, gyors a hardvere, a rendszerszoftvere pedig stabil. Tudása a Google Play Store-ból könnyen bővíthető: és a rengeteg videolejátszó szoftver mellé akár játékokat is használhatunk. Vagy közösségi életet is élhetünk: megy többek között a Skype, a YouTube, van böngésző (Chrome, pl.), így a box a meglévő tévé felokosítására is remekül alkalmas. És mivel nincs benne belső ROM, csak cserélhető SD-kártya, akár több operációs rendszert is használhatunk párhuzamosan. Viszont a fenti hibák mellett a negatív oldalon szerepel az is, hogy lassan indul, teljesen csak kézzel lehet kikapcsolni, és nincsen hozzá olyan szoftver, ami mindenre megfelelő lenne: az automatikus képfrissítés-váltás például csak az SPMC/KODI-ban működik, a 3D-s anyagok és a hangsávok tökéletes kezelése viszont a gyári lejátszóval megfelelő. Vagyis a filmtől is függ, hogy éppen melyik lejátszót célszerű elindítani. Negatívum továbbá, hogy a WiFi valamint a Bluetooth kapcsolat is csak opcionálisak.
Az OpenHour Chameleon médialejátszót a NEON Multimedia Kft-től kaptuk kölcsön a tesztelés idejére, köszönjük! Ajánlott ára 57 ezer forint.
