Vodafone Smart N9 okostelefon teszt
Értékelés
• jó kijelző
• NFC
• FM-rádió
• friss Android
• lassú rendszerchip
• játékra teljesen alkalmatlan
• kommersz formavilág
• lassú töltés
A szolgáltatók (és egyes nagyobb áruházak) bevett szokása, hogy saját márkás telefonokat is árulnak. A legtöbbször Kínában készülő telefonokról van szó, amelyeken a gyári vagy ahhoz nagyon közel álló, esetlen a rendszerchip gyártójától érkező Android fut. A saját márkás mobilok jellemzője az, hogy olcsók, ám az alacsony árszint ellenére a tudással általában nincs gond. Lássuk mennyiben tudja öregbíteni a Vodafone hírnevét a februárban bejelentett Alcatel 3-on alapuló Smart N9!
Külső
A jóárasított telefonoknál rendszerint sokat spórolnak a gyártók a dizájnon, és ez a Vodafone Smart N9-nél is szépen megfigyelhető. A Vodafone (Alcatel) próbált a trendekhez alkalmazkodni, de a költségkeretbe sok minden nem fért bele. Szerencsére az összeszerelés minőségén nem látszik mindez, a unibody dizájnnak köszönhetően például erősebb fogásra sem nyeklik-nyaklik a készülék. A borítás viszont teljesen műanyagból készült, még ha a fényezéssel és a textúrával igyekeztek is fémet illetve üveget imitálni a tervezők.
Az előlap nagy részét a hatalmas kijelző foglalja el, amely pontosan középen helyezkedik el. Az LCD felett a szokásos kiegészítőket találjuk: fény- és közelségérzékelő, előlapi kamera, beszédhangszóró és LED-es villanó sorakoznak szépen sorban. Gombok nincsenek, az előlapi üveg pedig, bár karcálló, nem a Gorilla Glasstól származik. A telefon szemből nézve minden, csak nem egyedi.
Az oldalsó keret textúrázott, középen pedig éle is van, legalább ezzel sikerült némi egyedi jelleget csempészni az amúgy teljesen kommersz dizájnba. Az oldalsó sáv szokás szerint a bekapcsoló gombot és a hangerőszabályzót tartalmazza, amelyek a jobb oldalra kerültek, velük szemben a másik oldalon pedig a SIM-kárta és az SD-kártya közös tálcája helyezkedik el. Mivel szolgáltatónál kapható mobilról van szó, csak egyetlen SIM-kártyát helyezhetünk a telefonba. Az USB-csatlakozó ennél a telefonnál még micro-USB; a csatlakozó két oldalán hat-hat darab furatot találunk, amelyek közül az egyik csoport a mikrofont, a másik a hangszórót rejti. Egy extra mikrofon a felső részre is került, mégpedig a jack dugó mellé.
A mobil a középkategóriában indul, ahol még nem elvárás a dupla objektíves kamera. A hátlapon ennek megfelelően csak egyetlen optika figyel, az viszont plusz pont, hogy mellé LED-es villanót is kapunk. Sőt, a keretbe még az ujjlenyomat-olvasó is belefért, amely szintén hátul helyezkedik el – éppen úgy, mint az LG, a HTC, a Sony vagy a Huawei készülékek többségénél.
Összességében a telefonra külső alapján azt mondhatjuk, hogy rendben van, de különösebb vizuális élményt nem nyújt. Tömege, mérete átlagos (147,1×68,8×8,5 mm és 145 g), sajnos a vízállóság kimaradt a fícsörlistából, pedig azzal elég nagyot lehetett volna villantani.
Hardver
Geekbench (s): 577
Geekbench (m): 1602
GFXBench 3 (M, on): 5,1 fps
GFXBench 3 (M, off): 2,8 fps
GFXBench 3 (T, on): n/a
GFXBench 3 (T, off): n/a
Kontraszt: 1642:1
Színhőmérséklet: 8700 K
Üzemidő (normál VAGY net): 8 óra
Üzemidő (video): 9 óra
Szabad kapacitás: 10,5 GB
Nyilván arra nem számíthatunk, hogy egy 41 ezer forintos mobilba erőmű kerül. A Vodafone specifikációja nem is túl bőbeszédű, csak annyit ír, hogy négymagos, 1,28 GHz-es rendszerchip van a telefonban – de természetesen nem nehéz kideríteni, hogy egy MediaTek MT6739-ről van szó, amelyben Cortex-A53-as magok üzemelnek. Nem túl acélos kezdet, és a folytatás sem sokkal jobb: a GPU ugyanis egy PowerVR GE8100-as, ami mindennek nevezhető, csak gyorsnak nem. Egy mai korszerű telefonba ez már kevés. A RAM mérete 2 GB, a belső tárhely pedig 16 GB-os (ebből alapesetben 10,5 GB van szabadon); utóbbi memóriakártyával bővíthető, legfeljebb 32 GB-ig.
A kommunikációs lehetőségek a kategóriának megfelelőek; van minden, amire szükség lehet, de az adapterek többsége a legújabb szabványokat nem támogatja. Ezek azért olyan hiányosságok, amelyekkel együtt lehet élni: az LTE 150/50 Mbps-os, a WiFi csak n-es, a Bluetooth pedig legfeljebb a 4.1-es szabványt támogatja. Természetesen GPS van, és ebbe a telefonban a mobil fizetéshez szükséges NFC is bekerült. A szenzorok közül a digitális iránytűt érdemes kiemelni, mert ez olyasvalami, ami a kategóriában nem túl gyakori.
Kijelző
A telefon kijelzője nemcsak abban követi a trendeket, hogy 18:9-es képarányt nyújt, hanem abban is, hogy sarkai lekerekítettek – notch viszont szerencsére nincs. A panel teljesítménye felemás. A részletességgel nyilván nincs gond, 5,5 colon 720×1440 pixel még éppen elég a Retina felbontáshoz (303 PPI). A fényerő viszont csak átlagos, a legnagyobb értéke ugyanis mindössze 345 nit, ami azt jelenti, hogy kültéren sokszor kell majd árnyékot csinálni a kezünkkel ahhoz, hogy lássuk a tartalmát.
A színek első ránézésre szépek, az IPS-panel pedig minden irányból jó betekintést biztosít. Viszont a kép túl hideg (8700K-sak alapból), és bár van egyéni beállítási lehetőség, ezzel is csak 7300 Kelvin körüli értékig van mód a korrekcióra. Érdekesség viszont, hogy van lehetőség arra, hogy a kontrasztot és a színtelítettséget állítsuk – ez olyasvalami, amire a telefonoknál csak a legritkább esetben van mód. A videóknál pedig a látványt akár még dinamikus kontraszttal is felturbózhatjuk.
Akku
Az akku 3000 mAh-s, ezzel a telefon az egynapos rendelkezésre állást vidáman hozza, két napra pedig – szokás szerint – esélye sincs. A töltést viszont jól kell menedzselni, mert gyorstöltés nincs, és a dobozban lévő töltő sem túl acélos, így a procedúra 2,5 órát is tarthat. A telefon természetesen támogatja az energiatakarékos üzemmódot is, de ez a szokásos megkötésekkel jár (az appok nem frissülnek és/vagy nem férnek hozzá a nethez a háttérben), így ennek bekapcsolását nem ajánljuk.