- 2018. szeptember 28., 08:00
A Huaweitől ezúttal egy alsó középkategóriás telefont kaptunk; vajon az Y7 Prime mire megy a P sorozat árnyékában?
Hirdetés

Értékelés

Huawei Y7 (2018)
Előnyök

• modern külső
• nagy és jó minőségű LCD
• sok extra funkció
• 32 GB tárhely

Hátrányok

• a hardver azért lehetne gyorsabb
• a gyári töltő csak 1 amperes, a töltés így nagyon lassú
• a kamera felejthető minőséget produkál

Az teljesen biztos, hogy az Y szérián belül az Y7 Prime az, amely kicsit is kiemelkedik a mezőnyből. A Huawei magasabb kategóriát képviselő készülékeitől kölcsönzött dizájn rögtön kiemeli a készüléket a középkategória népes táborából, a kiváló minőségű LCD pedig – a HD felbontás ellenére – is nagyon szép képpel rendelkezik. A telefon persze nem hibátlan; a hardver hiába Qualcomm, gyorsnak azért nem mondanánk, és a fényképező sem feltétlen váltja be a hozzá fűzött reményeket. A legnagyobb gondunk azonban a gyári töltővel volt, amely csak 1 amper leadására képes, így a telefont nagyon lassan tölti fel.

Külső

Nemcsak a Huawei, hanem lényegében minden gyártó jól bevált szokása, hogy a csúcsmodellnél alkalmazott dizájnelemeket – esetleg kisebb nagyobb módosításokkal – más kategóriákban is felhasználja. A kínai gyártó esetében ez azt jelenti, hogy a 2018-as termékpalettánál a P20 az alap, az Y7 Prime pedig elég szemtelenül „nyúlja a vonalakat” a nagytestvértől. Ez persze csak az általános formára értendő: a sarkok kerekítése, az elöl-hátul lapos kivitel valamint az oldalak íve az, ami a P20-ra emlékeztet, a kisebb részletekben viszont van eltérés bőven.

Kezdjük azzal, hogy a mobil oldalsó része sima plasztik. Fogása ennek ellenére cseppet sem rosszabb, mint a prémium modelleké. Részben azért, mert az oldalsó rész fényezése jól sikerült, részben pedig azért, mert a hátlap üvegből van. Az előlap szimmetrikus: a kijelző felett és alatt húzódó keret pontosan ugyanolyan magas. Meglepő dolgok ezen a részen nincsenek: notch és gombok nélküli verziót kapunk, az LCD felett visszajelző LED-del, kamerával, hangszóróval és közelség- valamint fényérzékelő szenzorral, lent pedig csak a Huawei felirat díszeleg.

A kijelző két oldalán lévő keret nem különösebben vékony, szerencsére a fekete szín ezt jótékonyan elfedi. Az üveg karcálló, de a biztonság kedvéért kapunk egy védőfóliát is, ami gyárilag fel van helyezve a készülékre.

A bekapcsoló gomb és a hangerőszabályzó a jobb oldalra, a SIM-ek és a memóriakártya tálcája pedig a bal oldalra került. A tálca kialakítása olyan, hogy a microSD-kártyának akkor is van hely, ha két SIM-et szeretnénk használni. A felső él üres, a jack dugó, a micro-USB, a mikrofon és a kihangosításnál használt hangszóró pedig lentre kerültek. Habár elvi lehetőség lenne rá, sztereo hangzás nincs. És nagy kár, hogy a Huawei megtartotta a micro-USB-t is.

A hátlap nemcsak formája, hanem a kamera elhelyezkedése miatt is emlékeztet a P20-ra: a dupla objektíves rendszer a bal felső sarokba került, LED-estől, mikrofonostól. Annyi eltérés azért van, hogy a kamerák (fényképezéshez kézben tartva a mobilt) nem egymás mellett, hanem egymás alatt helyezkednek el. A Huawei természetesen nem feledkezett meg az ujjlenyomat-olvasóról sem, ami szintén a hátlapon kapott helyet.

A dizájnba nem nagyon lehet belekötni, legfeljebb a méret és a tömeg okozhat némi fejtörést; 158,3×76,7×7,8 mm és 155 gramm), valamint hiányérzetünk lehet esetleg amiatt, hogy a mobil nem víz –és porálló. Ugyanakkor ha figyelembe vesszük, hogy a Huawei telefonjai ezzel a képességgel a csúcskategóriában sem feltétlenül dicsekedhetnek, akkor nem meglepő, hogy egy alacsonyabb kategóriás mobilból is hiányzik ez a képesség.

Hardver

A mobil a középkategória jeles képviselője, egy abban teljesen megszokott hardverrel. A Huaweinek ugyan van saját fejlesztésű chipje is, de azokat a gyártó egyelőre csak a csúcs- és felsőkategóriában veti be; az Y7 Prime-ba viszont így sem másodvonalas SoC került, hanem a Qualcomm Snapdragon 430-as. Ez a chip a már unalomig ismert konfigban érkezik: nyolc darab, 1,4 GHz-es Cortex-A53 magot tartalmaz. A chip mellé 3 GB RAM-ot kapunk, a pixeleket pedig egy Adreno 505 rajzolja szorgalmasan. Ez nyilván nem a leggyorsabb GPU-k egyike, de teljesítménye ahhoz azért elég, hogy HD felbontás mellett játsszunk (a legújabb játékok azért nyilván nem működnek flottul). Az adatok tárolására 32 GB-os belső tárhely szolgál (amiből alapesetben 23,8 GB szabad).

Kommunikáció tekintetében a mobil különösebb extrákat nem nyújt, de a kategóriában bőven megfelel tudása: az LTE adapter 150/50 Mbps-os a WiFi n-es, a Bluetooth pedig a 4.2-es szabványt támogatja, A2DP-vel és LE-vel megspékelve. A GPS mellé GLONASS-támogatás is van, és nem maradt ki az NFC valamint az FM-rádió sem. A korábban már említett közelségérzékelő mellett a telefonba gyorsulásmérő, ujjlenyomat-olvasó és digitális iránytű is került. A töltésre és adatátvitelre micro-USB szolgál.

Teszteredmények (S9+)
Teljesítmény
AnTuTu 6: 44312
Geekbench (s): 666
Geekbench (m): 1902
GFXBench 3 (M, on): 13,9 fps
GFXBench 3 (M, off): 7,1 fps
GFXBench 3 (T, on): 24 fps
GFXBench 3 (T, off): 16 fps
Kijelző
Maximális fényerő: 410 nit;
Kontraszt: 1042:1
Színhőmérséklet: 7900 K
Egyéb
Töltési idő (10-100%): 187 perc
Üzemidő (normál): 1,5 nap
Üzemidő (video): 10 óra
Szabad kapacitás: 25,3 GB

Kijelző

Az 5,99 colos panel IPS-technológiát használ, és annak ellenére szép a képe, hogy felbontása csak HD. A 18:9-es képarány miatt ez egészen pontosan 720×1440 pixelt jelent. Szokás szerint az alapbeállítással kicsit hidegek a színek, viszont – szintén szokás szerint – a menü gyors korrekciós lehetőséget kínál, hiszen a színhőmérséklet manuálisan állítható.

A fényerő sem rossz (bár kiemelkedőnek sem mondanánk), és a telefon természetesen arra is képes, hogy a háttérvilágítást a környezeti viszonyokhoz igazítsa. A szenzor elég érzékeny, de szerencsére a mobil nem reagál azonnal, így ha este séta közben közvilágítás mellett telefonozunk, akkor sem fog a fényerősség folyamatosan változni.

Akku

A telefon akkuja 3000 mAh-s, viszont a kijelző nagy, és a Snapdragon 430 sem annyira energiatakarékos, hogy a kétnapos használat reális opció legyen. Célszerű tehát minden este töltőt ragadni – és még jobb, ha ezt olyankor tesszük, amikor ráérünk: a gyári dobozban lévő 1 amperes töltő ugyanis 10%-ról 3 óra 7 perc alatt hozza a teljes töltöttséget, ami rengeteg idő.

»1 - Külső, hardver, üzemidő
Címkék

Ezek is érdekelhetnek

2011. december 18., 12:00
2014. május 22., 12:00
2016. április 27., 12:00
2017. március 17., 11:00
2014. augusztus 22., 08:00
Hozzászólások