Így hódítja meg a világot a 4K
Lassan körvonalazódni látszik, hogy a befuccsolt 3D és az úgy ahogy a várakozások szerint teljesítő okostévé funkciók után a gyártók az UHD felbontású készülékekben valamint az OLED-ben látják a jövőt. Hogy mennyire közeli vagy távoli jövőről beszélhetünk, arról megoszlanak a vélemények. Ami az OLED-et illeti, egyelőre csak az LG gyárt sorozatban paneleket, a Samsung pedig sokadszorra úgy döntött, hogy leáll a fejlesztésekkel, mert egyelőre nem lenne rentábilis a technológia alkalmazása (az LG és a Samsung alapvetően más megközelítést alkalmazott az OLED-eknél). Ennek ellenére az OLED egyre olcsóbb – viszont kevés az elérhető termék.
Az UHD felbontással viszont más a helyzet, egyre másra jelennek meg a készülékek, és a korábbi hatalmas, 85 colos képátlójú készülékek helyett kezelhető méretű, 49, 50, 55, 60, 65 colos típusok közül is lehet már választani. Az árak is elindultak lefelé, így lassan elérkezünk ahhoz a ponthoz, amikor már az átlagos felhasználók is mérlegelni fogják vásárláskor az UHD felbontást nyújtó modellek beszerzését. Ezt támasztja alá, hogy a legtöbb piackutató úgy véli, hogy a technológia már a következő években mainstream lehet – a TDG azonban úgy véli, hogy ezek a cégek túlságosan optimisták, és a technológia egészen az évtized végéig nem fog tudni kitörni a rétegtermék státuszból. A megállapítás alapján leginkább az képezi, hogy jelen állás szerint használható mennyiségű 4K-s tartalom csak 2019 környékén áll majd rendelkezésre, addig pedig felesleges olyan eszközt vásárolni, amely UHD felbontással rendelkezik.
Hogy kinek lesz igaza, azt egyelőre nem tudjuk, mindenesetre nem árt, ha egy kis párhuzamot vonunk a Full HD felbontású tévék terjedésének módjával is. Ha még emlékszünk, akkor a felhasználók jóval azelőtt elkezdték vásárolni a nagy felbontású tévéket, hogy a tartalom megjelent volna rájuk. Az ok egyszerű: tévét általában nem pár évre, hanem 7-10 évre vásárolnak az emberek, így aki arra számít, hogy pár éven belül lesz mit nézni egy UHD tévén, az könnyen lehet, hogy hajlandó lesz némi felárat fizetni azért, hogy a tévét ne kelljen pár évben belül újra lecserélni. Persze a másik oldalon ott van az is, hogy a tartalom hiánya kitolhatja a tévék életciklusát – amint arról korábban már írtunk, azok a felhasználók, akik az első nagy hullámban cserélték le CRT tévéjüket LCD-re vagy plazmára, azok a várhatóan a következő 1-2 évben cserélnek tévét. De lehet, hogy csak cserélnének, és az árak csökkenésére játszva inkább megpróbálják kihúzni még pár évig, hogy amikor váltanak, akkor ismét minőségi ugrásban legyen részük.

