Kipróbáltuk: Panasonic KX-PRX150 és KX-PRX120 DECT telefon/okostelefon

A Panasonic kiszállt az okostelefonok piacáról, de ez nem jelenti azt, hogy a vállalat egyáltalán ne gyártana telefonokat; termékei ugyanakkor nem a klasszikus szegmensben versenyeznek, hanem különleges igényeket próbálnak kielégíteni. A Mobile World Congressen a vállalat például olyan Androidot illetve Windows Phone OS-t futtató készülékeket jelentett be, amelyek víz-, ütés- és porállóak. Mi most ennyire nem távolodtunk el a klasszikus termékektől; a KX-PRX150-et próbáltuk ki, amely kettő az egyben megoldás, ugyanis mobiltelefonként és otthoni, vezetékes (DECT) készülékként egyaránt használható.

Külső

A különleges kategóriából adódóan a telefon egy elég nagy dobozban érkezett hozzánk, hiszen a készülék mellé ezúttal rengeteg kiegészítő is jár: bázisállomás, töltő és kábelek formájában. A csomagolás a Panasonictól megszokott módon igényes, fekete színű.

A KR-PRX150 elegáns dizájnt kapott, ám a külső véleményünk szerint inkább az otthoni készülékek között állja meg a helyét, semmint a mai okostelefonok mezőnyében. Félreértés ne essék, egyáltalán nincsen komoly gond a tervezéssel, viszont a telefon vastagabb és nehezebb is (117×62×14 mm illetve 140 gramm), mint azt ma egy 3,5 colos kijelzővel szerelt mobiltól elvárnánk. A telefon előlapja fényes fekete, oldala selyemfényű, hátlapja pedig matt. Elöl a kijelző felett a hangszórót, az előlapi kamerát és a közelségérzékelőt találjuk, lent pedig három gomb helyezkedik el. Ezek kialakítása samsungosra sikerült, hiszen a megnyomható Home gombot érintésérzékeny menü és vissza gombok fogják közre.

A telefon jobb oldala üres, bal oldalára a hangerőszabályzó gombot valamit a microUSB bemenetet helyezték el a mérnökök. Az alsó részen egy második, töltésre szolgáló csatlakozó található, ennek segítségével vesz fel áramot a készülék, ha a dokkolóba helyeztük. A bekapcsoló gombot és a fülhallgató kimenetet a telefon felső élén kell keresnünk. A hátlapon ezúttal is csak a fényképező, a LED-es villanó valamint a kihangosításnál használatos hangszóró érdemelnek említést. A hátlap eltávolítható, az akkumulátor pedig kivehető – ez azért fontos, mert az áramforrás alatt helyezkedik el a SIM-kártya foglalata valamint a memóriakártya helye is. A kialakításból adódóan a telefon kikapcsolása nélkül egyik sem cserélhető.

A vezetékes hálózathoz egy bázisállomáson keresztül csatlakozhatunk; a készülék és a bázisállomás közötti kapcsolat viszont természetesen már vezeték nélküli. A bázisállomás csak és kizárólag „kapuként” szolgál, vagyis tölteni nem lehet vele a telefont. Ez negatívumként és pozitívumként is felfogható: egyeseknek rossz lehet, hogy a töltőt külön konnektorba kell bedugni, de véleményünk szerint ezt bőven ellensúlyozza, hogy ily módon a töltő sokkal rugalmasabban elhelyezhető a lakásban.

Hardver

A telefon érdekessége, hogy egyszerre DECT telefonként és mobiltelefonként is képes működni (sőt, mivel WiFi kapcsolat létesítésére is alkalmas, akár még a Skype is folyamatosan futhat a háttérben), ráadásul egyszerre, mindenféle állítgatás nélkül. Otthon nyilván két számmal is elérhetőek vagyunk, és beszélgetést is indíthatunk a vezetékes valamint a mobil hálózatról egyaránt.

Több erőforrás természetesen az okostelefonos léthez kell, ezért a hardver gyakorlatilag pontosan olyan, mint amilyennek egy androidos készülék esetében megszokhattuk. A KX-PRX150 a mobilok mezőnyében viszont sajnos belépő szintűnek számít, ráadásul elég régi rendszerchip került bele: a borítás alatt egy MediaTek MT6575 duruzsol, 256 MB RAM társaságában. A telefon belső memóriája 4 GB-os, amiből alapesetben kb. 2,5 GB használható fel, mégpedig úgy, hogy 512 MB az alkalmazások, 2 GB pedig minden más tárolására.

A kijelző 3,5 colos, felbontása pedig 320×480 pixel. Technológiáját tekintve TN-panelről van szó, így a betekintési szögek nem túl jók – főleg akkor, ha fentről nézzük a telefont. A kapcsolódási lehetőségek tárháza teljes, de a telefon egyetlen adapter esetében sem ismeri a legújabb szabványokat; a HSPA adapter sebessége 7,2/5,76 Mbit/s, a WiFi n-es, a Bluetooth verziója pedig 3.0. A készülékbe GPS került, NFC viszont nem. Természetesen a telefon a bázisállomással való kapcsolattartáshoz szükséges DECT szabványt is ismeri.