Sony Xperia E1 okostelefon teszt

Hardver

Bár a telefont a jóárasított modellek kategóriájában indítja a Sony, a hardverre igazából nem lehet panaszunk; a japán vállalat nem elégedett meg például valamilyen másodvonalbeli gyártó rendszerchipjével. Arra nem kell azért számítani, hogy a telefon mindenki mást földbe döngöl sebességével, de a Qualcomm Snapdragon 200-as egy belépő szintű telefonba nagyon jó választás, hiszen két, 1,2 GHz-es processzormagot tartalmaz, ami az átlagos feladatokra azért bőven elég. A GPU nem túl meglepő módon egy Adreno 302 lett, amelyet különösebben nem fog megizzasztani a WVGA felbontású kijelző meghajtása. A RAM mérete 512 MB, adatokat pedig a 4 GB-os belső memórián tárolhatunk. Ez utóbbi ahhoz elég, hogy ha nem is számolatlanul, de azért viszonylag nagy szabadsággal telepíthetünk alkalmazásokat, alapból ugyanis majdnem 1,6 GB hely áll rendelkezésre. A tárhely természetesen bővíthető, a készülék akár 64 GB-os memóriakártyákat is képes fogadni. Nyilán már a tesztprogramok lefuttatása előtt is tudtuk, hogy villámgyors működésre nem kell számítani, a számokból viszont az is kiderül, hogy az Xperia E1-nek igazából nincsen oka szégyenkezni, a kategóriában teljesen elfogadható teljesítményt nyújt, amely ahhoz mindenképpen elegendő, hogy a nem kifejezetten „heavy userek” a hétköznapi használat során akadozásokat legfeljebb csak elvétve lássanak.

Az Xperia E1 kijelzője 4 colos, felbontása pedig 480×800 pixel. Sokszor leírtuk már, hogy ez még éppen az a részletesség, amely elfogadható – mostani tesztalanyunknál viszont örvendetes, hogy megkapjuk ezt a részletességet (és képméretet), hiszen egy belépő szintű termékről van szó. A panel sajnos csak egy sima TN-panel, de a Sony igyekezett a rendelkezésre álló lehetőségekből a legjobbat kihozni, így az LCD-t úgy építette be, hogy a színek akkor forduljanak inverzbe, ha a telefont felülről nézzük – ez a legjobb verzió talán, hiszen így szinte sosem nézzük a telefont, legfeljebb akkor futhatunk bele ilyen pozícióba, ha a fektetett mobilt oldalról nézzük. A kijelző fényereje elég nagy ahhoz, hogy a tartalmát napfényes időben is lássuk, cserébe a fekete (és a kontraszt) nem túl jó, legfeljebb csak átlagosnak nevezhető.

A TN-panelek gyengesége, hogy a színek fakóbbak, mint más technológiák esetében, és ezt az Xperia E1-nél is megfigyelhetjük, jóllehet, az eltérés nem volt túlságosan markáns. A panel válaszidejével is elégedettel voltunk, az Xperia E-vel vagy M-mel összehasonlítva az E1 sokkal jobban teljesít, szellemképekkel egyetlen egyszer sem találkoztunk; összességében azt mondhatjuk, hogy jó lenne, ha minden telefonban legalább ilyen minőségű kijelzőt találnánk. Az LCD-hez kapcsolódik még, hogy a magasabb kategóriájú Sony telefonokban meglévő kesztyűs üzemmód az Xperia E1-ből hiányzik, illetve a panel egyszerre csak két ujj megkülönböztetésére képes – amiből a gyakorlatban persze semmi hátrány nem származik.

A kapcsolódási lehetőségek tárháza teljes, azonban az nagyon látszik, hogy a Sony igyekezett spórolni. A WiFi ugyan n-es, a Bluetooth adapter pedig a 4.0 szabványt is támogatja, a HSPA modem azonban csak 21/5,76 Mbps-os sebességre képes. LTE természetesen nincsen, és bár a Sony egyre olcsóbb készülékekbe építi be az NFC-t, az E széria azért még nem kapta meg ezt a chipet. A-GPS viszont van, ahogyan FM-rádió is, és kapunk egy digitális iránytűt is. A microsUSB csatlakozója csak töltésre és a belső memória elérése használható, MHL és OTG funkciókkal nem rendelkezik.