Sony Xperia E1 okostelefon teszt
h3>Kezelőfelület
A Sony egyértelműen piros pontot érdemel, hiszen az Xperia E1-re a Android 4.3-as verziója került, ezzel a telefon kategóriájában biztosan a legjobbak között lesz. Természetesen megkapjuk a Sony saját kezelőfelületét és a gyártó termékeinél megszokott extra funkciók nagyobbik részét is. Ahogyan az Xperia Z1 Compact tesztjénél is említettük, a Sony az Android 4.2-vel érkező felületet alaposan kipofozta, az Android 4.3-hoz társított UI ahhoz képest csak minimális változtatásokat hozott.
A lezáró képernyőt az ismerős, felfelé vagy lefelé irányuló simítással oldhatjuk fel, a dologban annyi trükk van, hogy csak a kijelző alsó felét használhatjuk a feloldásra, mert a felső harmadban az Android 4.2-nél bevezetett widgetek kaptak helyet. Alapesetben az órát látjuk itt, de ez cserélhető bármilyen alkalmazásfelületre. Ha jobbra lapozunk, akkor a fényképezőt indíthatjuk el, míg balra további üres lapokat találunk, amelyeket tetszőlegesen tölthetünk meg. A Sony extrája, hogy az értesítési sáv is lehúzható a telefon lezárt állapotában, így csak azért nem kell feloldani a mobilt, hogy a WiFi-t vagy a Bluetooth adaptert ki- vagy bekapcsoljuk, esetleg megnézzük, hogy ki küldött SMS-t.
Kezdőképernyőből összesen hetet használhatunk, amelyek mindegyikén az alsó sorban fixen két parancsikon, az alkalmazásindító, majd ismét két parancsikon található meg – az itt helyet foglaló alkalmazások természetesen változtathatók, de az alkalmazásindító nem törölhető, és a helye is fix. A hét képernyő közül a feleslegeseket eltávolíthatjuk (csiptetős zoommal), és azt is kiválaszthatjuk, hogy a Home gomb megnyomásakor melyik panelre ugorjon a telefon. Az alkalmazásokat és widgeteket 4×4-es rácson helyezhetjük el; a Sony még a Full HD felbontást nyújtó telefonoknál is ragaszkodik ehhez az osztáshoz, így 480×800 pixelen nem is vártunk mást. Az ikonokat, igény esetén, mappákba is rendezhetjük, és ugyanez megoldható a programválasztóban is. A kezdőképernyők átrendezéséhez, megtöltéséhez használatos felület remekül működik, és van néhány téma is, amelyek segítségével a megjelenést testreszabhatjuk. Az alkalmazásválasztó „bal oldalon” kiegészült egy gyorsmenüvel, amely lehetőséget ad a keresésre, az alkalmazások eltávolítására, a rendezési sorrend (egyéni, betűrend, legtöbbet használt és telepített) gyors megváltoztatására valamint arra is, hogy belépjünk az elérhető piacterekre (Google Play, Sony Select).
Az Androidban alapesetben kétféle értesítési sáv van, a Sony viszont egyszerűsített a dolgokon, és kombinálta a gyorsgombokat valamint az értesítéseket. Az ötlet nem rossz, a megvalósítás viszont talán nem a legjobb, mert ha ötnél több ikont használunk, akkor azok már két sort foglalnak el, ami feleslegesen sok helyet vesz el teljes képernyőfelületből. A kihelyezhető gyorskapcsolók maximális száma egyébként tíz.
Az alapvető kezelőfelületek közül a gombsorra is érdemes kitérni, amely alapesetben csak a vissza, Home és feladatkezelő gombokat tartalmazza, de egyes szoftvereknél ez kiegészül egy menügombbal is. A Sony felső- és csúcskategóriás telefonjait nagyon jól személyre lehet szabni, az E1-ből viszont a legtöbb finombeállítás hiányzik: nem állítható például a kijelző színhőmérséklete, és nem változtathatjuk meg azt sem, hogy a jelzőfény az egyes típusú bejövő üzeneteknél milyen színnel világítson.
A Snapdragon 200-as chip az UI-t megfelelő sebességgel futtatja, annak ellenére, hogy a Sony a kezdőképernyők közötti lapozásnál például nem vette ki a 3D-s effektet.
