Utánozták a tintahal bőrét, álca vagy tévé lehet belőle
A Rice Egyetem Nanofotonikai Laboratóriumának (LANP) csapata Naomi J. Halas vezetésével a tintahalak bőrét tanulmányozva olyan megjelenítőn dolgozik, amely érzékeli is a fényt. Azt tudjuk, hogy a lábasfejűek bőrében (polip, kalmár, tintahal) olyan fehérje is megtalálható, amely a mi szemünkben: vele a pálcikák és a csapok a fény egy-egy hullámhosszát képesek érzékelni. A kutatócsapat ezeket a pálcikákat hozta létre elektronsugaras áthelyezéssel egy alumíniumfelületen, amely nagyjából negyvened akkora, mint ma egy LCD panel pixele.
A próbálkozást siker koronázta, de a színt egyelőre még nem találták el elég pontosan. A különböző hullámhosszokhoz (más színekhez) más és más pálcikahossz és távolság szükséges, viszont ilyen atomi méretben az egymáshoz közeli pálcikák (40 nm szélesek, 100 nm hosszúak) hatnak egymásra, így egy másik modellre is szükség volt, hogy pontosan be tudták állítani a színeket.
A kutatás eredményeképpen a félvezetőiparban ma használt eljárásokkal olyan felületet lehet létrehozni, amely adott színt tükröz csak vissza, színe pedig élénk, és hosszú idő után sem fakul. A fénye polarizált, ezért a vele készült LCD kijelzőkben elég lesz egyetlen polarizátor, ami egy sor új lehetőséget teremt a kijelzők fejlesztésénél. Halas tervei szerint az eljárást hibátlan CMOS-kompatibilis színérzékelő készítésére is fel lehet használni, ha pedig a jelenleg is fejlesztett, de még csak fekete-fehér, a környezetben álcázást adó kijelzővel párosítják, akár a tökéletes álcaruha is megszülethet végre.
