HTC One okostelefon teszt

Hardver

Természetesen a One nemcsak külső alapján, hanem a belezsúfolt hardver tekintetében is a csúcskategóriát képviseli. A HTC a Qualcomm Snapdragon 600-as rendszerchip mellett tette le a voksát: az APQ8064T-ben a Krait 300-as magok 1,7 GHz-es órajelen üzemelnek, a lapka az ARMv7-es utasításkészletet támogatja. A kijelzőt Adreno 320-as GPU hajtja meg, a rendszermemória mérete pedig 2 GB. Ebből már sejthető, hogy a szintetikus teszteken a készülék brillírozik, egyelőre alig akad kihívója, bár a Galaxy S 4 nyilván egy szinten van vele, hiszen hasonló hardver került a Samsung csúcsmobiljába is. Mindez azt jelenti, hogy aki a HTC One mellett dönt, az biztos, hogy később nem azért fogja lecserélni, mert már nem elég gyors. A belső memória mérete 32 vagy 64 Gbájt lehet, az OS és az előretelepített szoftverek mindkét esetben kb. 7 Gbájtnyit csípnek le ebből. Bővítésre sajnos nincsen lehetőségünk, így típustól függően 25 vagy 57 GB-tal kell gazdálkodnunk.

Lehet azon vitatkozni, hogy az irány jó-e vagy sem, és azon is, hogy a Full HD felbontás egy mobiltelefonnál szükséges-e vagy sem, azt viszont el kell fogadnunk, hogy 2013-ban a csúcskategóriás Android OS-t futtató telefonok egyik ismérve az, hogy 1920×1080 pixeles kijelzőt tartalmaznak. Ilyen részletességű panel működik a korábban nálunk járt HTC Butterfly és a Sony Xperia Z-ben is, valamint a jelenleg szintén nálunk vendégeskedő Samsung Galaxy S 4-ben, így elég jó összehasonlítási alapunk van a Full HD kijelzők képminőségét illetően – és nekünk egyértelműnek tűnik, hogy a legjobb alternatívát pillanatnyilag az SLCD 3, azaz a HTC One kijelzője jelenti. Sokkal persze nem rosszabb a Galaxy S 4-ben lévő OLED-panel sem, azonban a Samsung egyelőre nem tud elszakadni a harsány színektől, ami az összképet valamelyest rontja. A HTC-nek nagy plusz pont jár azért is, hogy a képátlót nem növelte meg, maradt 4,7 colnál. Ez a részletességre is jó hatással van, bár ezt szabad szemmel aligha lehet észrevenni, ám ennél is fontosabb, hogy a telefon nem lett akkora, mint a közvetlen konkurensek. A kijelző képe természetesen gyönyörű, gyakorlatilag nyomdai minőséget kapunk (egy lézernyomtató általában 300 DPI-s felbontásra képes, a HTC One kijelzője ugyanakkor 468 PPI-s), az SLCD panel színei szépek, és a fényerő elegendő ahhoz is, hogy a telefont a szabadban is használni tudjuk.

A kapcsolódási lehetőségek között mindenekelőtt a WiFi-t, a 100/50 Mbps-os LTE adaptert és a 42/5,76 Mbps-os HSPA+ modemet kell megemlítenünk, de természetesen a HTC nem spórolta ki a Bluetooth 4.0 adaptert, a GPS-t és az NFC chipet sem. A HTC One-ba az előző oldalon már említett szenzorokon (közelség- és fényerősségmérő) gyorsulásmérő, gironszenzorok és digitális iránytű is kerültek, illetve a borítás alatt még egy FM-rádió is megtalálható.